Szendrő Város

SZENDRŐI TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY

Szendrő város (Borsod Abaúj Zemplén megye) a Bódva völgy kapujában, a Cserehát és az Aggteleki karszt peremén fekvő település. Miskolccal (39km) és az országhatárral (27km) a 27-es számú főút köti össze. A 4400 lelkes településnek mindig fontos és kiemelkedő szerepet osztott a történelem. Itt épült meg a megye első kővára – Szendrő Vára – , mely a török háborúk idején – Eger eleste után – végvárként védte a Felvidéket, hol az Erdélyi Fejedelemség, hol a Királyi Magyarország tulajdonaként. A Rákóczi szabadságharc idején a kurucok állomáshelye volt a vár, 1707-ben azonban a visszavonuláskor II. Rákóczi Ferenc leromboltatta. Ezzel megszűnt Szendrő több évszázados hadtörténeti szerepe, s folyamatos nehézségekkel kénytelen megküzdeni.

Bár Árpád-kori település, neve csak 1317-ben kerül említésre írásos alakban. 1544-től mezőváros, 1612-től 1660-ig megyeszékhely, 1615-től 1908-ig a szendrői járás székhelye volt.

Szendrőben született Csáky István országbíró, aki 1694-ben a romos alsóvár helyén földszintes kastélyt építtetett magának, mely ma a Közművelődési Központnak ad helyet.

Szendrőből származott Budapestre az az üvegfestő mester, akinek fia, Róth Miksa nemzetközi hírű és rangú üvegfestő művészként megalkotta az Országház, a Szent- István bazilika, a marosvásárhelyi kultúrpalota, és még számtalan templom valamint középület pompás üvegfestményeit.

A párizsi békediktátumokat, s a második világháború okozta sebeket feldolgozva az 50-es évektől folyamatosan fejlődik a község, s próbálja a térségi központ funkciót ellátni.

A rendszerváltás után erősödő gazdasági- kereskedelmi-, intézményt irányító szerep elismeréseként 1996. július 1-én visszakapta városi címét. Erre emlékezve minden évben megrendezésre kerül a Szendrői Napok rendezvénysorozat.