Martonyi Pálos kolostor

SZENDRŐI TERMÉSZETJÁRÓ SZAKOSZTÁLY

Pálosok

Pálos rend címere Magyarország területén egyedülálló műemléknek számít a Martonyi kolostorrom. Ez a létesítmény – építészeti szempontból – a legjobb állapotban fennmaradt emléke az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek. A Pálos rendet Özséb (esztergomi kanonokból lett remete) alapította 1250 körül. Aquinói Szent Tamás segítségével Rómában próbálta elnyerni a pápa jóváhagyását 1263-ban, de erre csak 46 évvel később (1309) került sor Gentilis bíboros látogatását követően.

A fehér kámzsás remetebarátok rendjének 1327-ben már több mint 50 kolostora volt. A XIV. század második felében pedig már külföldön is elterjedt volt vallásfilozófiájuk. (1340: Németország, 1384: Lengyelország, későbbi Ausztria, Dalmácia, Franciaország.) A XVI. Század elején már szinte minden országban fellelhető volt, viszont az 1600-as évek körül a török dúlás vetett véget a rend virágkorának. A törökök elleni küzdelem végére Magyarországon mindössze 6 kolostor maradt fenn. 1786-ban II. József bezáratta a kolostorokat, így felszámolta a rendet is.

148 év csend után 1934-50 között lengyel segítséggel újra éledt a pálos rend, majd 1989-től ismét megkezdték működésüket. Jelenleg 269 pálos szerzetes él a rend 4 házában. Központi kolostoruk Czestochowában található, Lengyelországban.

Martonyi templom és kolostorrom

A Martonyi Háromhegyi Pálos kolostort 1341-ben szalonnai nemesek (Tekes család) alapították, majd 1399-től a Szalonnai család birtokába került a létesítmény. A templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére építették. A szentély 3 oltárát János egri segédpüspök szentelte fel 1411-ben.

1550-es évek környékén vált lakhatatlanná, a törökdúlás idején. A kolostor történetéről kevés információ maradt fent. Az objektummal kapcsolatos történeti anyagok felkutatása jelenleg forráshiány miatt a lehetséges fellelési helyek keresésére korlátozódik. Ilyen helyek: Czestochowa, magyarországi pálos rendházak, Törökország.

1996 decemberében az objektum az Aggteleki Nemzeti Park tulajdonába került. A templom belsejében két 140 éves bükkfa állt, viszont a még viszonylag jó állapotban lévő oromfalak védelme érdekében kivágásukra került sor. 1998-ban megkezdődött a templomhajó és a szentély nagyobb részének, valamint az épület külső oldalának feltárása. Tető alatt az ásatások során közel 400 darab faragott kőmaradvány került felszínre, melyek egy része a későbbi rekonstrukciók során visszakerült a megerősített falba. Mára már eltávolították a templomhajóban felgyülemlett földhordalékot, lehatárolták a padlószintet és tetőt emeltek az épület hajószerkezete felé. A műemlék a Szalonnai-hegységben sűrű erdőjében található. Bódvarákó, Perkupa, illetve Martonyi felől szintén megközelíthető a kék és a zöld jelzésű túraútvonalakon.

Forrás: Az Aggteleki-karszt, Szlovák-karszt és a Cserehát c. turistaatlasz és útikönyv, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság könyvtárának forrásanyagai